A kezdetek
Kapcsolatom az informatikával valahol 1989-ben kezdődött (ekkor 10 éves voltam), ezek az idők voltak azok, amikor a magyar emberek Bécsbe jártak át “nyugati” termékekért: többek között hűtőgépért, Donald rágóért nagy tételben, és számítógépekért. Édesanyám a szomszédokkal karöltve elindult egy ilyen beszerző útra, és egy kazettás egységgel ellátott Commodore 64-essel tért vissza, akkoriban ez volt Európa keleti felében az otthoni hobbigépek top 3-as gépe, a srácok álma, és a jövőm kulcsa. Eleinte szinte csak játszottunk rajta, gyakran gyűltünk össze osztálytársak közös játékokra, ilyenkor felfokozott hangulatban szurkoltunk egymásnak vagy tettük tönkre sorban a joystick-okat. Később egy 1541-II-es floppy egységgel bővül a tárház, de addig is előszeretettel rendeltünk kazettás játékokat Budapestről Balogh Zsolttól, aki az akkor induló 576 Kbyte magazin alapító-tulajdonosa volt. Az első számot meg is vettem újságárusnál. Onnantól kezdve minden hónapban azt vártam, hogy mikor jelenik meg, de ezzel párhuzamosan a Commodore Újságot is vettem, ami inkább a programozás oldaláról közelítette meg a számítástechnikát. A Novotrade kiadásában nagyon sok kiváló szakkönyv jelent meg, ilyen volt az egyik kedvencem, a “Tippek és trükkök a Commodore 64-eshez" vagy “A BASIC programozás magasiskolája a C64-esen", rengeteg remek kóddal, amiket ha bepötyögött az ember, látványos programokat tudott készíteni és értelmezni azokat. Az alkotó tevékenység hamar elragadott, és mint a legtöbb programozó, én is átírtam, később magamtól írtam kódokat. A tanulás folyamata ilyen. Kedvet kaptam ahhoz is, hogy a megírt kódjaimat közzé tegyem, így a Commodore Újságnak beküldtem néhányat, amit akkoriban (1991. december és 1992. szeptember) meg is jelentettek.
Commodore Újság 1991/12. szám
Commodore Újság 1992/9. szám
Közben párhuzamosan gyerekkori barátommal, Nagy Szabolccsal írtuk a “Big foot” nevű játékprogramunkat, ami a sprite technikára alapozva nagyszerű gyakorlópálya volt. Egy big foot kocsival kellett átugratni akadályokat.
A PC korszak, gimis évek
1992-ben felvettek a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumba, ekkor megvettük első PC-nket, ami egy 386-os AT volt 128 Mb-os (!) winchesterrel, nem sokkal rá a gép koprocesszorral bővült, mert kellett a repülőgép szimulátorokhoz (pl. a Falcon 3.0-hoz) a számítási igény. A gimiben lelkes és színvonalas számítástechnika tanárunk, Simon Gyula szerettette meg velünk a Pascal programozási nyelvet, akkoriban Turbo Pascalban programoztunk órákon DOS alatt, otthon pedig Borland Pascal futott Windows 3.1 alatt. Barátommal, Gábor Andrással (Kojak) 1996-ban indultunk a Garay János XIII. Országos Számítógépes Programpályázaton, helyileg ez Szekszárdon volt a Garay gimiben. Akkor felhasználói program kategóriában 1. helyezést értünk el. Egy zeneszerkesztő programot írtunk PC-re, ami AdLib és SoundBlaster hangkártyákon tudott midi formátumú zenéket készíteni ún. “tracker”-es felületen (mint pl. a Fast Tracker, csak midiben). Saját fájlformátuma volt, de kezelte a midit is. Ilyen akkor még nem igazán létezett, a zsűrinek nagyon tetszett. Egy évre rá szintén indultunk a versenyen, játékprogram kategóriában, amivel 2. helyezést értünk el.
Ez egy kalandjáték volt, “Szemet szemért” volt a címe, ún. “point and click” típusú, mint a “Monkey Island” vagy a “Maniac Mansion” a LucasArts-tól. Ekkor már volt nevünk is, animált logóval: “Incognito”, egy ballonkabátos, kalapos, világító szemű kém sejtelmes sziluettjével. A kódolás java részét Kojak csinálta Pascalban és beágyazott assemblyben, én pedig a grafikát és a zenét csináltam hozzá. Nagyon szerettem ezt a projektet, a grafika és az animáció Autodesk Animator-ral (AA) készült (PCX, GIF és FLIC formátumok), amit egy player kóddal ágyaztunk a játékba és pufferelve játszottuk le, hogy ne legyen villanás a képi anyag és a videó között. Aztán jött az érettségi és a készülés elmosta ezeket a hobbiprojekteket. Számítástechnikából is érettségiztem, amit “számítógép-kezelői gimnáziumi záróvizsga-bizonyítvánnyal” (az ECDL elődje) zártam.
Egyetemi évek
1997-ben felvettek a Debreceni Egyetemre (akkor még Kossuth Lajos Tudományegyetem, KLTE) informatika-informatikus könyvtáros szakpárra. Ez később az érdeklődési területem bővülésével a geográfus szak felvételével egészült ki. Ez egészen más terület volt, mint amin addig mozogtam. Őszintén szólva: keresgéltem magamat, a helyemet. Ez a lépés mindenképpen jó volt, mert rengeteg páratlan embert és kollégát ismertem meg, megtanultam a kemény munkát és annak gyümölcsét értékelni. Az egyetemi évek alatt a Meteorológiai Tanszéknek, a Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszéknek, de elsősorban az Ásvány- és Földtani Tanszéknek dolgoztam a tanulmányaim mellett, elsősorban Németh Gáborral (Tubás) és Püspöki Zolival közösen. Automatizálási és rendszerezési, adatbázis építési folyamatokban, néha pályázatokban vettem részt, és gyorsan elsőrendű munkatársként számíthattak rám a tanáraim, csoporttársaim. Ez kitűnő pálya volt arra, hogy az informatikát valamely tudományterületen alkalmazva jelentős kutatási eredményeket érjünk el, amelyből számos cikk és publikáció született. De ekkor írtam meg a tudományos szempontból ma is kiugró értékű szoftvereket: a GeoGörbe és a GeoPlot nevűeket. Előbbi a geofizikai görbék szkennelt papírlapról adatbázisba vitelét valósítja meg, utóbbival pedig fúrásnaplókat és földtani szelvényeket lehet kirajzoltatni. Ezek használatával később más személyek doktori disszertációja, magas impakt faktorú cikke és számos diplomamunka születhetett meg a tanszéken.
Az egyetemen ismertem meg Sütő Lacit, aki akkoriban ott tanított, mellette pedig többek között a Less Nándor Emléktúra szervezője is volt. Akkor az évente megrendezett teljesítménytúrán még néhány száz ember vett részt, és Laci szerette volna a nevezéseket nyilvántartani, valamint a rajtoltatást-érkeztetést számítógépekkel lebonyolítani. Erre készítettem neki a Túra Admin nevű szoftvert, ami midenezkre képes volt, de oklevelet is nyomtatott és a webes felületen is elérhetővé tette az eredményeket. A kezdeti hardveres, hálózati nehézségek után egész jól sikerült a versenyeket lebonyolítani, évről-évre egyre többen jöttek, a "Less Nándi" az ország egyik legnagyobb teljesítménytúrája lett.
Később a Szendrői Természetjáró Szakosztály is átvette a szoftvert, ott is éveken keresztül segédkeztem a Vitézlő nevű teljesítménytúra lebonyolításában. Nagyon lelkes és vidám embereket ismertem meg ezekben az években, és ezeknek a versenyeknek a szervezésében való részvétel komoly tapasztalatokkal gazdagított a csapatmunka, a csoport- és a társadalmi felelősség terén.
A munka világa
2007-ben Barcsai Lea kedves ismerősöm - aki akkor az IBM-nél dolgozott Budapesten - szólt, hogy keresnek technical supportos kollégát, és hogy rám gondolt, érdekelne-e? Rövid felkészülés után elmentem interjúra, és 2007 tavaszától ott dolgoztam az Accounts Payable Center-ben, ami akkor még a VII. kerületben a Wesselényin volt, a PricewaterhouseCoopers épületében. A feladatom sokrétű volt, alapvetően számlákkal és beszállítókkal kapcsolatos SQL reportok írása és scriptekkel történő automatizálás volt, de több mellékfolyamatban is részt vettem. Az IBM-nél nem dolgoztam sokáig, de ez alatt a rövid idő alatt rengeteg információt szívtam magamba a multikultúrával, ezzel az életvitellel és a belső szabályozással kapcsolatban. Olyan zseniális kollégákat ismertem meg, mint Szabó Atti, Tóth Lajos, Kovács Ricsi, Lévai Pisti, Hernold Atti, Szalai Adrián, Nikolaj Glebov, Szatmári Peti, Barta Zsuzsi, Vas Ildi és még sokan másokat, mind nagy teherbírású emberek, akik között éreztem azt, hogy hasonló a munkához való hozzáállásunk. Az IBM-nél Lévai Pisti vezetésével egy Six Sigma csapatmunkában is részt vettem, ez egy Yellow Belt szintű belső képesítéssel zárult.
2007 végén Finta Béla korábbi egyetemi ismerősöm és barátom hívott át a BGT Hungaria Környezettechnológiai Kft.-hez, itt ismét találkoztam a környezetvédelemmel és a földtudományokkal. Adatbázisra és fejlesztésekre volt szükségük, és egy önjáró embert kerestek, aki felépít és menedzsel egy datacentert, illetve munkafolyamatokat automatizál. Nagy lendülettel vetettem bele magam a munkába, rengeteg folyamatot sikerült néha 10-20-szorosára is gyorsítani, vagy gyakran 1 hetes munkát 1 órára redukálni. Komolyabb programozások is történtek, nagyon sok folyamat azóta a cég alapjává vált és nagyban hozzájárult a cég növekedéséhez, mind létszámban, mind árbevételben. A nagy megrendelőinknek elvégzendő munkákhoz ma már elengedhetetlen alap lett az a központi adatbázis, amelyben több tízmillió rekordnyi adatot tárolunk a telephelyükre vonatkozó környezeti állapottal kapcsolatban. A napi szintű adatbányászattal és komplex lekérdezésekkel, diagramok automatikus gyártásával és egyéb automatizációkkal járultam hozzá a kutatómunkához és a jelentések összeállításához. Azt hiszem itt jöttem rá, hogy mennyit jelent hatékonynak lenni és hogy mennyit számít ez egy cég életében, mindennapjaiban, árbevételében. Az itt eltöltött tizenvalahány év alatt nagyon sok mindent láttam és tapasztaltam, nagyjából egy egész cég felépítését, szokásait, mindennapi teendőit.
Az Allum Digital ötlete 2017-ben jött, szerettem volna felépíteni valamit, ami tisztán informatika és média, valamint a piacon bármilyen szakterülethez hozzákapcsolható. De az egyik legfontosabb cél az volt, hogy a problémák informatikai megoldását közelebb vigyem az emberekhez: ne csak egy bank, egy biztosító vagy egy autógyár lehessen az, akinek mondjuk egy ügyviteli-vállalatirányítási szoftverre van szüksége, hanem a hétköznapi ember is a mindennapjai során - legyen szó akár egy hobbiról - igénybe vehessen néhány ezer forintért olyan egyszerű fejlesztéseket, amik megkönnyítik a munkáját (pl. az otthoni könyvek rendezésére kell neki valami egyszerű megoldás, vagy a munkahelyén szenved rengeteg adat átmásolásával Excelből Wordbe, heteken át, és erre keres valami egyszerű programot, vagy például egy egyedi weboldalt szeretne induló vállalkozásának).
Mindig is megoldás-orientált ember voltam az élet bármely területén, és az alkalmazott informatikában valóban megtaláltam azt, amit kerestem: a hozzám forduló emberek kreatív ötleteit valósítom meg és a munkájuk, hobbijuk során felmerülő problémáikra keresek megoldást, általában fejlesztéssel, de van, amikor csak egy egyszerű tanáccsal. Az egyetemi évek óta folyamatosan voltak "maszek" megrendeléseim és saját projektjeim, ezek között voltak egészen nagy volumenűek is, olyanok, amiket általában egy 8-10 fős csapat szokott programozni. Az elmúlt 15 évben dolgoztam freelancer-ként (szabadúszóként) nemzetközi csapatokban az oDesk (most már UpWork) és a Guru platformokon keresztül is. Végül is ez vezetett oda, hogy felismertem a lehetőséget abban, hogy önálló pályára álljak, és amellett, hogy saját megrendelőim legyenek, saját desktop vagy SaaS termékekkel is előállhassak a piacon.